Dél-Toszkánában és Umbriában töltött 1 hetem után délnek veszem az irányt. Közel 600 km-es vonatozás áll előttem, amit odafelé két részben tervezek”leülni”. Volt már tapasztalatom a vonatozással, tiszta, modern, informatív sok-sok kijelzővel ami tájékoztat a következő megállókról, sebességről, várható helyi hőmérsékletről. Egyedüli problémám a klíma volt, kb. 10-15 fokos mínusz különbséggel a kintihez képest elég megviselő volt számomra, így öröm volt a megérkezés minden esetben.
1 átszállással érkezem Rómába, a 3,5 órás útból 1,5 órát egy mindenre elszánt cserkészcsoport társaságában. 🙂
Ciao Róma Termini Pályaudvar, csak ne lennél ekkora! Segítséget kérek, hogy merre találom a metró lejárót. Készséges jegyellenőröm mondja, hogy csak egyenesen előre. 200 m után újra segítséget kérek, újra a „csak egyenesen előre” válasz érkezik. Lassan már kisétálok a városból is, mikor megpillantom a METRO feliratot. 🙂 Két metróvonallal rendelkezik Róma, az enyém természetesen éppen a másik, újabb 200 méter gyaloglás, immáron Róma alatt. Néhány állomás Vatikánvárosig, legalább a szállásomat jó helyre foglaltam, 3 perc sétányira a metrómegállótól. Hotel Domus Prati, kínai házinéni, kilátás a belső (semmitmondó) kertre, de Olaszországhoz képest kiemelkedően jó tisztaság. Egy éjszakára jöttem, mindegy, hogy mit(nem) látok az ablakból… Minden (5) szállásomat a Boooking.com-on foglaltam, nem is ért sehol meglepetés. Gyors felfrissülés után elindulok Róma felfedezésére. Tudom, hogy nagy kihívás lesz, hiszen másnap délelőtt már megy a vonatom tovább…
Ámokfutásom első állomása a Vatikán. Szállásomtól kb. 10 percnyi sétára megpillantom az „erősen őrzött” objektumot. Sok kapus biztonsági beléptetés után a Szent Péter Bazilikában szembesülök a gyógyulni vágyó zarándokok tömkelegével. Kínosan érzem magam, ahogy kerülgetem a földön fekvő és imádkozó híveket.
Én másban hiszek. Az én zarándoklatomat Frances Mayes Toszkánáról írt élménybeszámoló könyve inspirálja már sok éve.
Kint ismét fejbevág a hőség, kicsit „heccelem” a Pápa egyik harisnyás őrét, megkérdezem, hogy hozhatok-e neki egy hideg ásványvizet….? 🙂 Szótlanul int a fejével, hogy értékeli a jóindulatomat, de köszöni nem. 🙂
Kicsi az esélye, hogy ismerőssel találkozok, simán bevállalom a nyaralásom egész ideje alatt, hogy mókázok és vicces szituációkba „keverem” magam… 🙂
Menekülőre fogom, sok még a látnivaló. Metróval megyek tovább 4 megállót. Az információs szolgáltatás itt is jól működik, tájékozódni is egyszerű. Célom a Trevi kút, de a metróból kiérve az éhségem a nagyobb úr, így lehuppanok az első teraszon valami könnyű nyáriasra vágyva. Fotót nem ér a választás, sárgadinnye-prosciutto páros, fantáziátlan tálalásban.
A kút látványa lenyűgöző. 5 emeletes épületek és turisták gyűrűjében csobog és csobog és csobog. Hűsítő élményt várok mikor az ujjaimat a vízbe dugom, de rögtön visszaránt a valóságba a kút mellett posztoló rendőr agyamig hatoló sípolása, ez ugyanis tilos. Bamba mosollyal az arcomon próbálom feldolgozni zavaromat és a szépséget ami előttem terül el.
A gigantikus látvány vonz, ám mivel versenyt futok az idővel, mennem kell.
Érzem, hogyha a mai napomat egy szóval kellene jellemeznem, az a gigantikus lenne.
Árnyékos szűk utcákon sétálva, száguldozó robogók elől szökdécselve szívom magamba a látnivalókat.
Kövek, kövek és kövek mindenütt…
És a Colosseum, ahová a bejutás az egyik legkeményebb átvizsgálás után lehetséges. (Mint a reptéren, zsebből mindent kipakol, kézipoggyász a kosárba, kapun átsétálás, sípolás után kezdődik elölről.)
Gyomrom korgása zavarja meg a csodálatomat, bár már 30 perce fáradtságomban csak azt látom, hol lehet leülni… Nem jutok messze, étteremválasztásomat – eredeti tervemet felülírva – nem a gasztronómiai kíváncsiságom vezényeli, hanem valami ami közel van, hamar elérhető és még terasza is van. Vacsorám ez után maga a meglepetés, annyira finom. Mogyorópesto-s penne ruccolával és mozzarellával.
A fejemben a Trevi kút folyamatosan „csobog”, így gondolkodás nélkül úgy döntök, hogy útba ejtem hazafelé. Sokan voltak még így ezzel…
Boldog mosollyal, sajgó lábakkal és néhány vízhólyaggal gazdagon értem vissza a szállodámba. Régen aludtam utoljára olyan jót, mint azon az éjjelen.
Reggelire langyos croiassant kapok, izgalmamban nem eszem túl magam. Milyen jól tettem, pedig akkor még nem is sejtettem… 😉
Ismerősként üdvözlöm a Róma Termini pályaudvart, de azért bőven időben érkeztem, hogy a kisebb város méretű pályaudvaron legyen időm lesétálni a vágányomhoz vezető utat.
Talán előző nap is itt voltak, most megijeszt az a rendőri készenlét amivel a vasútállomáson szembesülök…
Vatikánvárosban valamiért ezt természetesebbnek tartottam. Római sétám során egy tüntető tömeggel is találkoztam, ott egy vízágyús rendőrautó győzött meg, hogy talán egy utcával arrébb sétálni kellemesebb lenne. Sok rendőrautó cirkált Rómában mindenfelé, de a pályaudvaron látottak megerősítettek abban, hogy tovább kell mennem.
Rómába biztosan visszatérek még, sokkal csodálatosabb annál, mint hogy 12 órát szánjak rá. Valamikor tavasszal, vagy kora nyáron, esetleg ősszel.
Utam még délebbre, Salerno irányába az Amalfi partszakaszra visz tovább…
0 Hozzászólás