Tempo

Keresem a ritmust. Természetesen nem zeneileg, az távol áll tőlem. Azt a ritmust, ami Olaszországban oly’ jellemző volt a mindennapjaimra. Alig 3 hete vagyok itthon, ebből 1 hét pihenést engedélyeztem magamnak, de a hőn áhított „sok alvást” nem sikerült elérnem. Ugyanis nem tudok aludni… 6-7 órányi alvás után kipattannak a szemeim, de ez a fizikai igénybevétel nélkül sem elegendő ahhoz, hogy kipihentnek érezzem magam.

Hogy ne essek ki túlzottan a megszokott ritmusból és ne szokjak el a korai keléstől, és persze mert nagyon hasznos is, belevetettem magam az intenzív nyelvtanulásba. Második hete járok szuperintenzív olasz nyelvórákra, ami heti 5 napot, alkalmanként 5 tanórát jelent reggel 8-tól… Majd délutánonként további 3-4-5 óra intenzív tanulást, hogy a tananyaggal együtt tudjak haladni. Ez azért nagyon sok, pláne azt szem előtt tartva, hogy nekem most pihennem (is) kellene… Meg szeretnék sütni is, főzni is… sok receptet hoztam haza…

Lassítottam a tempón, a nyelviskolát magán nyelvtanárra cseréltem a saját tempómhoz, valamint a szükséges „szövegkörnyezethez” igazítva.

Így a blog írására is marad energiám. J

Legutóbb ott hagytam abba, hogy Olaszországban nem bonyolult dolog munkát vállalni, persze azért némi nyelvtudás elengedhetetlen! Munkavállalási engedélyt külön nem kell igényelni, mint pld. Ausztriában (még májusig), de illik bejelentkezni az illetékes hivatalnál. Ez a munkaadóval együtt, egy pár perces látogatással megejthető. Nálunk nem volt több 3-4 percnél… Kitöltöttünk egy nyomtatványt a személyes adatokkal és már meg is kaptam a hivatalos papíromat, amivel a szezonban dolgozhatok a tartományban. Ezzel a papírral a birtokomban különösebb bürokráciai nehézségek nélkül bankszámlát is nyithatok Olaszországban.

Külföldön töltöttem a Karácsonyt, de családias hangulatban és családi vacsorával. (Tény, hogy nem az én családommal, de szülőkkel, gyerekekkel, nagyszülőkkel egy asztalnál…) Más került a karácsonyi vacsoraasztalra is mint amit én megszoktam, de itt sem volt okom panaszra: rák, finom tengeri halak és egy szép piros homár is várt bennünket.

Egy kedves karácsonyi ajándék (sk. olívaolaj) korábbi Toszkán vendégektől, mely postán érkezett:

Hogy a vendégeinknek mit készítettünk ezen a napon, arra már nem emlékszem pontosan, de az megmaradt az emlékezetemben, hogy a főnököm ekkor már napok óta dolgozott a vajból készült hajón, ami a szilveszteri lazac dekorációja lett.

Az alap váz fából készült, a jóbarát (Marcus) faszobrász keze munkáját dicséri és végül 4 kg vaj felhasználásával vette fel ezt a formát:

Szilveszterkor is került tengeri étek az asztalra: zöldfűszeres rák kuszkusszal, ezt hamarosan én is elkészítem majd itt a blogon.

Viszonylag sok halat ettünk, vendéginknek a pénteki napok jelentették a halnapot. Zöldségekkel sült lazac, kávészemekkel sütött halfilé, stb váltakoztak. Számomra egy idő után már kicsit unalmas volt, de mivel a vendégeink hetente cserélődtek, itt nem volt értelme ennél több variációt felvonultatni. A család számára készített ebédeken azért ennél sokoldalúbban fogyasztottuk a halat. J

Mint ahogy a december, a január is nagyon hamar tovaszállt. Ez a két legpörgősebb, legnehezebb hónap a szezonban. Lazítás, pihenés, szabadnap nélkül.

A február viszont hozott néhány „vendégszegény” napot, valamint számomra egy izgalmas 3 napos velencei utazást.

La dolce vita… J