Egy kis időutazás…
2 hónapnyi kemény munka után 4 nap szabadnap várt rám február elején. Nem számítottam rá, így különösebb terveim sem voltak, mihez is kezdhetnék ebben a néhány napban. Hirtelen ötletként Rómeó és Júlia városát, Veronát választottam a kikapcsolódáshoz, azzal az elképzeléssel, hogy Velencébe is ellátogatok. Kedvenc Főnököm rögtön felvetette az ötletet, hogy talán megszállhatnék Velencében lakó barátjánál, akit rögtön fel is hívott. Ilyen lehetőséget kihagyni pedig nagyon nagyon hiba lett volna!
Bár Verona most kimaradt a városnézésből, csodaszép 3 napot töltöttem Velencében. Február ide vagy oda, napsütéses, kellemesen meleg időben sétálgattam és élveztem ennek a romantikus városnak a hangulatát.
Vendéglátóm, Franca nagyon kedvesen fogadott, és bár nem találtunk közös nyelvet a kommunikációhoz, ez nem jelentett különösebb gondot abban, hogy „elmondjuk” egymásnak a mondanivalónkat… 🙂
Általánosságban nagy meglepetés volt számomra, hogy az olaszok az anyanyelvükön kívül csak nagyon kevés esetben beszélnek egyéb idegen nyelveket. Természetesen az észak-olaszországi (Dél-Tirol) tartomány ez alól kivétel, ahol az olasz mellett németül is anyanyelvi szinten beszélnek.
Házigazdámat egy rúdnyi tiroli rétessel és igazi dél-tiroli finom sonkával leptem meg. Hangulatos kis lakásában a Cannaregio negyedben hajtottam álomra a fejemet…
Romantikus, olasz módon vetett ágyban:
Másnap reggel korán keltem, hogy lehetőségem legyen minél több látnivalót megnézni. Természetesen nem hagyhattam ki, hogy egy igazi nyüzsgő kávéházban reggelizzek, ahol az ébredező, gyors kávéra betérő, munkába igyekvő helyiek forgatagát szemléltem a majszolás közben.
Nem jellemző, hogy leüljenek ehhez a rituáléhoz, vagy ha mégis, az tényleg nem tart tovább, mint ahogy a finom illatú, gőzölgő espressójukat felhörpintik.
Az utca sarkán egy halas stand állta utamat, ahol a hajnalban frissen fogott halak és tengeri finomságok elképesztő kínálata alatt roskadozott az asztal. (Ilyen látványban a város több pontján is volt részem.)
Velence gyalogszerrel könnyen bejárható, így a legfontosabb látnivalók közül szinte semmi nem maradt ki. Természetesen a Szent Márk tér a csipegető galambokkal, a Campanile harangtornyával és az óratoronnyal kötelező elem.
Vaporettózás a Canal Grande csatorna 3 km-es hosszán, ahonnan több mint 100 csodaszép palota, templom és nevezetesség látható.
Séta Velence 4 hídján, gondolázás, ebéd a halpiacon, hajózás az Északi Lagúna szigeteire: Murano-ra és Burano-ra.
A város mind napközben, mind este egy nagy nyüzsgő forgatag, ami káprázatos élmény szemnek és szájnak egyaránt.
Remélem, hogy lesz még lehetőségem ebbe a csodás városba visszatérni!
0 Hozzászólás