Az örök kedvenc, ha padlizsánról van szó: töltve és ropogósra sütve. Olykor hús nélkül, most hússal de egyszerűen.
Észak-Olaszországban a padlizsán mindennapos és elengedhetetlen tartozéka a salátás kínálatnak, hónapokon keresztül minden este frissen, de kizárólag két formában készíthettem:
- felszeletelve vaslapon megpirítva, olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel megszórva vagy
- kockára vágva, olívaolajban megpirítva és paradicsompürével összeforgatva.
Hát ennél azért sokkal több fantázia van a padlizsánban, de úgy tűnik azt inkább délen látják… Persze ők is ismerik a Caponata-t, és egyéb finomságokat, de nem készítik. Mint ahogy a szicíliai vendégeinknek is teljesen új volt az észak-olasz konyha a polentával és a sütőtökös raviolival.
Szakács főnökömmel kompromisszumot kötöttünk, és ötvözve a dél-tiroli elemeket az én elképzelésemmel készítettünk egy csípős-ropogós padlizsán finomságot – eleinte szigorúan csak magunknak az ebédlőasztalra. Majd üdvözlőfalatként kipróbáltuk vendégeinken is, ami később előételként illetve vegán vendégeinknek a főétel részeként is az asztalra került. Hamarosan elkészítem itt a blogon is!
Korábban készítettem már itt egyéb padlizsános finomságot is, mint a Sumac padlizsán chips.
Hozzávalók a töltött padlizsánhoz:
(padlizsán, darált hús, olívaolaj, vöröshagyma, fokhagyma, só, bors, kakukkfű és parmezán a töltelékbe, mozzarella, apró édes paradicsom, friss bazsalikomlevél a tetejére)
Olívaolajon megfonnyasztom a vöröshagymát, hozzáadom a fokhagymát és a darált húst is. Pár perc múlva sózom, borsozom, hozzáadom a padlizsán kivájt húsát, megszórom kakukkfűvel és összeforgatom a reszelt parmezánnal. Visszatöltöm a padlizsánba, félbevágott paradicsommal, mozzarellával és bazsalikomlevéllel díszítem. 175 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt ropogósra sütöm.
0 Hozzászólás