Szenvedélyes egy torta ez. Vasárnap késő délután legyőzhetetlen szenvedélyes vágyat éreztem valami sütemény elkészítéséhez. Őrült szenvedéllyel kívántam valami édes sütemény illatot érezni piciny lakásomban ami betölti a tér 100%-át… Nyálcsorgató szenvedéllyel ültem a sütő előtt, akár egy gasztro filmen a moziban… És őrült szenvedéllyel háromszorra megettem az egészet…. 🙂
Különösebb rákészülés nélkül az ami van itthon alapon 3 db nem túl friss nektarin, 3 szem füge (ami viszont mindig friss, mert szenvedélyesen vásárolom és fogyasztom folyamatosan amíg még van), egy maréknyi dió és a tészta 22 cm-es piteformához:
Hozzávalók:
12,5 dkg liszt
1 tojás sárgája
7,5 dkg cukor
6,5 dkg puha vaj
csipetnyi só
fél citrom reszelt héja
A lisztet összekeverem a cukorral, csipetnyi sóval és a reszelt citromhéjjal. Elmorzsolom benne a puha vajat és a tojás sárgájával + egy teáskanálnyi hideg vízzel gombócot gyúrok belőle. Fóliába csomagolva fél órán át a hűtőben pihentetem.
A sütőt előmelegítem 175 fokra.
Jobb esetben a tésztát sikerül kinyújtani és a piteformába igazítani. Azért jobb esetben, mert bár nem először készítettem ezt a receptet, most mégsem állt össze a tésztám, kicsit morzsalékos lett. B verzióm: kézzel jól beletapicskoltam a formába, a végeredmény látványilag majdnem ugyanaz volt, kicsit talán rusztikusabb de ez a töltelék miatt úgysem fog látszani….
A tésztára kanalazom az előzőleg kockákra vágott és pici barnacukorral megszórt nektarint, néhány kanál saját készítésű bodzalekvárt kanalaztam a gyümölcs közé a színe végett, mert fehér húsú volt a barackom. Rá egy fél maréknyi dió, erre a szeletkékre vágott füge (jól megmosva, héjastól) és ismét dió.
175 fokon 35-40 perc alatt készül el.
A sütőből kivéve még forrón megkentem az egész torta tetejét nagyon kevés bodzalekvárral ami rögtön rá is sült és karamellizálódott.
0 Hozzászólás