Tudjátok miről kapta a nevét a medvehagyma? A barna medvék nagyon szeretik és akár a föld alól is kiássák, hogy megszerezzék. 🙂
Alapvetően húsvétkor az utazós blogposztjaim számát szerettem volna növelni, de mivel már megtanultam, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt terveztük, így legyen újra egy recept. Mert enni azért kell és enni jó. 🙂 Ha tehetem, akkor a szezonális alapanyagokból készülő ételeket részesítem előnyben, pláne tavasztól-őszig, bár most senkit sem biztatok arra, hogy induljon el bármelyik erdő irányába medvehagymát gyűjteni. Egy kis fantázia is elég, hogy az ízeket elképzeljük és ha más nincs otthon, akár a szárított medvehagyma is megteszi. Gyógyhatása lényegesen kisebb, mint a frissé, de ízében és illatában azért hozza az elvártat. A friss növény fogyasztása kedvezően hat a gyomor- és bélrendszerre, enyhíti a fejfájást, szédülést, tisztítja a veséket, vért és egyfajta természetes antibiotikum.
Nagyjából recept:
- kedvenc tészta – mennyisége éhség függvénye
- olívaolaj – kivételesen szolídan locsolva
- medvehagyma – ízlés szerinti mennyiségben, tetszés szerinti méretre aprítva
- tejszín – bőkezűen öntve
- só + egy teáskanál, hogy legyen mivel megkóstolni, hogy kell-e még bele só 😉
- frissen reszelt parmezán – érzésre
- szárazon pirított magvak – dekorálásra
0 Hozzászólás