A Mama (édesanya) főztje mindent visz. Megkérdőjelezhetetlenül. Mindig, minden körülmények közepette. Ha öröm van. Ha bánat van. Ha betegség van. Ha nincs semmi más, csak egy szimpla nap. Persze nekem még jobb, mint sokaknak másoknak. Az én Mamám ugyanis szakács. Meg a Nagyim is az. Így aztán magas volt a labda, én akartam, de nem üthettem le. Belőlem csak hobby szakács lett. Így csak azt tudok főzni, ami kedvemre való. Megnyugtatólag közlöm, hogy azért igen széles a paletta, nem vagyok túl válogatós, de kimaradt néhány dolog. Jó, mondjuk a kagylót nagyon nem szeretem, de el tudom készíteni. Ellenben a marhával. Vörös húst nem eszem. Most már múlt időben: „nem ettem”. Már megeszem. A Mamám marhahúslevesét sok répával és paszternákkal. Naná, hogy a kertjükből valók a zöldségek. Benne omlós husi, a világ legjobb húslevese. Meg mellé „rozsdás marhaszelet” héjában főtt burgonyával, lepirítva, fincsi szafttal. Nagyon menő kaja. Mert a Mama főztje a legjobb. Nekem az én Mamám főztje. Ő így készítette:
- marhacomb vékonyan szeletelve, csak sózva
- olívaolaj
- pici liszt
- 1-2 ek. paradicsompüré
- néhány korty fehérbor
A vékonyan felszeletelt marhacomb szeleteket forró serpenyőben pici olívaolajon megsütötte. Rászórt egy pici lisztet, rákanalazott kevés paradicsompürét, meglottyintotta fehérborral és fedő alatt puhára párolta.
0 Hozzászólás