Kedves új Szomszédaim!
Néhány hónappal ezelőtt szinte úgy költöztetek be a szomszéd lakásba, hogy szinte észre sem vettük… Csak találgattuk, hogy vajon itt laktok-e már, vagy még nem. Hosszú hónapokig a megszokott csendben zajlott a társasházunk felső emeletének élete…ahogy ez néhány 3 év alatti kisgyermekkel a szinten lehetséges… 🙂 De meglepően jól működött!
Aztán egyszer csak szeptember lett és minden egy pillanatra megváltozott. „Élet” költözött a lakásba 3 felnőtt személyében. Ami igen kora reggeli zajjal, hangos zajjal jár. Míg Ti este 9-kor már ágyban vagytok (velem ellentétben), én reggel 6-kor még aludnék mikor Ti már nagyon aktívak vagytok… Szombaton is… 🙁 És ha már felébredtem reggel 6-kor, de véletlenül sikerült is visszaaludnom, az egész „ébresztő ceremónia” 15 perc elteltével megismétlődik. Bevallom, hosszú hetekig nagyon-nagyon bosszús voltam és persze nagyon fáradt is, mígnem megtaláltam a dolog pozitív oldalát. Egyrészt ezentúl nem kell azon aggódnom, hogy elalszom-e reggel vagy sem, és a visszaalvás esélye is szinte kizárt….
Kedves új Szomszédaim!
Köszönöm, hogy beköltöztetek, mert eddig soha életemben nem volt reggelente munkába indulás előtt annyi időm, hogy királyi reggeliket készítsek magamnak és azt ne futtában kapjam be… Most kényelmesen, lassan reggelizem, nem csak müzlit, gyümölcsöt és joghurtot, hanem az omlettek széles tárházát vonultatom fel, különféle melegszendvicseket alkotok, frissen facsart gyümölcsleveket iszom és még arra is marad időm, hogy közvetlenül ébredés után a reggeli csésze forró kávémmal még visszabújjak az ágyba. 🙂
Ezzel a spenótos curry-s omlettel köszönöm meg Nektek, hogy visszahoztátok életembe az egészséges és bőséges reggeli táplálkozás jó szokását!!! 🙂
Hozzávalók: (személyenként)
2 tojás
1 szál újhagyma
1 maréknyi friss bébispenót
3 evőkanálnyi tejszín
1/2 mokkáskanálnyi curry por
só, bors
olívaolaj
reszelt parmezán
díszítéshez koriander zöld vagy petrezselyem
Serpenyőben kevés olívaolajon megfonnyasztom a karikára vágott újhagymát.
Felverem a tojásokat a tejszínnel, hozzáadom a curry port, sózom, borsozom és ráöntöm az újhagymára. Megszórom a bébi spenóttal és lassú tűzön átsütöm. A tetejét megszórom frissen reszelt parmezánnal, behajtom a két szélét és korianderrel megszórva tálalom.
Ezt most nem tudom szó nélkül hagyni… 🙂
by Macskanyelv október 10, 2014 at 11 : 48Bennünket lentről és szemből boldogítanak a hangos szomszédok, akikről hosszas értekezést folytattam 1-2 éve a blogomon, névtelenül és nevek említése nélkül, nem éppen kedves, ám annál viccessebb stílusban. Meg is lett az eredménye, ui. feljelentettek, kinyomozták, kié a blog, és bíróságra mentünk. Aztán érdekes módon visszakoztak.
Nem tudom, hogy a te esetedben lehet-e beszélni depressziószerű lelkiállapotról, amit a "kedves" szomszédok életvitele okoz nálad, de az én esetemben sajnos kb. ez volt a helyzet, és éppen ezért hittem azt, hogy ha kiírom magamból, akkor majd megnyugszom. A helyzet alig változott, de igyekszem nem odafigyelni rájuk.
Persze elég elszomorító, hogy gyakorlatilag tehetetlen az ember ilyen helyzetben, mert nem mindenki hívja ki hetente a rendőrséget a zajongások miatt, ill. sokan szólni sem szeretnek érte. Mi is ilyenek vagyunk, csak magunkban vagy félhangosan puffogunk. Amikor pedig 1-2 esetben normális stílusban szólni mertünk, süket fülekre találtunk. Alapjában véve ez egy elég elkeserítő helyzet, bármelyik társasházról is legyen szó, hiszen mindenkinek joga van a nyugodt élethez a saját lakásában még akkor is, ha a zajok okozta koránkelést vidáman fogja fel, és ír róla egy ilyen pozitív kicsengésű bejegyzést. 🙂
Kedves Macskanyelv! Szerencsére nem lettem depressziós a kialakult helyzettől, szimplán csak eleinte furcsa volt a megváltozott helyzet. Ha valaki egy nagyobb lakóközösségben lakik, ezzel nyilván számolnia kell. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az elmúlt 5 évben, mióta itt lakom, nem volt még erre példa… és az, hogy rosszalvó vagyok… nos az meg a saját problémám… 🙂 Azóta esténként korábban fekszem le én is / vagy füldugóval alszok el… 🙂 Ha pedig ez utóbbit elfelejtem, akkor készülnek a hasonló reggelik mint ez is a bejegyzésben. Ez legyen a legnagyobb problémám az életben és ha olvassák is soraimat, remélem, hogy van bennük annyi humorérzék – és szerintem van! -, hogy egy jót mosolyognak rajta! Szívesen látom Őket egy villásreggelire! 🙂
by Felhőlány október 10, 2014 at 06 : 25