Ismét egy a hétköznap esték szellemében gyorsan elkészíthető vacsora. Nem olyan régen belefutottam egy kis zacskó fekete hagymamagba, vagy ahogy még nevezik: nigella mag, és ahogy magyarországon hivatalosan anyakönyvezték: kerti katicavirág.
Több blogon is találkoztam ezzel a fűszerrel mostanában, pld. itt és itt. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen nagyon szeretem a hagymaféléket is, illetve a magocskákat is. Persze nem sikerült leküzdenem a „vessünk pár szemet a cserépbe, mi lesz belőle…” lendületemet sem. Így hamarosan bemutatom majd a magról kelt, lassan 2 éves citromot, avokádó cserjét (most kb. 60-70 cm-es lehet), várom hogy kibújjon a licsi mag, és persze a mostani kerti katicavirág. Közben virágba borult ismét a kaktuszom, ami karácsonyi is meg húsvéti is… Karácsonyra éppen elvirágzott, és ahogy elnézem, húsvét előtt is eldobja majd az utolsó szirmokat. Az orchideám is teljes virágpompában díszeleg… 🙂
De vissza az ételhez, ami gyakorlatilag egy egyszerű tojáskrém, gyors kence, amit a háromféle hagyma dob fel.
A diós kenyérből készült pirítóst pici friss fokhagymával dörzsöltem be, a tojáskrémbe snidling került, díszítésként pedig a fekete hagymamag. Ez utóbbi egyáltalán nem tolakodó, de mégis hagymaízével nem csak a látványt dobta fel.
- Hozzávalók: (2 személyre)
4 db tojás
3 dkg vaj
2 tk. borsos mustár
4 tk. mascarpone
2 tk. metélőhagyma (snidling)
2 gerezd fokhagyma
fekete hagymamag
só
bors
olívaolaj
pirítós (nálam diós kenyér)
- A keményre főzött kihűlt tojásokat lereszelem. Hozzzáadom a puha vajat, mustárt, sózom, borsozom, belekeverem a mascarpone sajtot és a metélőhagymát is.
- Világos pirítóst készítek, bedörzsölöm a fokhagymával, olívaolajjal meglocsolom és ráhalmozom a behűtött tojáskrémet.
:))))))
Ma délben jelenik meg az avokádómról a kép…
:)))
Neked is egy hosszú szár pár levéllel, vagy az enyémmel van a baj?:)
És hogy ízlett a nigella? Köze nincs szerintem a hagymához, inkább enyhe borsos, kicsit mintha mentolos lenne. Jah, és tojáskrém bámikor, bárhogy, lavonyi mennyiségen jöhet!:)
by szepyke február 2, 2010 at 09 : 03Szepyke,
picit már félek Tőled… :)) Elég hasonlóan forognak a "kerekeink"…
Hosszúnak hosszú a szára, hirtelen megnyúlt, de nem panaszkodom, van rajta levél bőven! Illetve én meg vagyok elégedve vele, kíváncsian várom a Tiédet -, hogy utána is fenntartom-e.
Nigella? Semmi extra, én picit füstös-borsos ízt éreztem ki belőle, de kedvelem az ilyenféle ízeket.:))
by Felhőlány február 2, 2010 at 09 : 21Szeretjük a tojáskrémet, de ilyen mascarponés változatot még nem csináltam. Nagyon jól hangzik, köszi.
by Csibe február 2, 2010 at 09 : 58nagyon guszta.
by Lilla február 2, 2010 at 10 : 02nekem felespohárban van még az avokádófám (négy nagy levél a tetején), el kéne már ültessem egy cserépbe. én azt olvastam, hogy metszéssel lehet bokrosítani. csak nem tudok metszeni az a baj.
Csibe,
by Felhőlány február 2, 2010 at 12 : 00maradék mascarpone hasznosításaként jutott eszembe, hogy beletegyem. Nem rontott rajta, sőt! Próbáld ki! 🙂
Lilla,
by Felhőlány február 2, 2010 at 12 : 06köszönöm! 🙂
Szepykénél leírtam a tapasztalataimat az avokádóról…
A metszés talán itt is úgy működik mint a bazsalikomnál, hogyha lecsíped a legutolsó hajtást, akkor oldalirányba kezd terjeszkedni. Nem tudom… Viszont az enyém mintha hozna valami alsó hajtást metszés nélkül is… Ha hazaérek majd megnézem… 🙂
És fotókat nem kérhetnénk a növényeidről?:) A tojáskrémért köszönet:)
by Sofia február 2, 2010 at 01 : 17A tojáskrém nem mindennapi eledel nálunk, nem is értem, miért, hisz már boltba sem kell mennem érte. Annyira magától értetődik, hogy a napokban szerét ejtem:))
by bodzazsuzsa február 2, 2010 at 01 : 24Jó ötlet!
by Thrini február 2, 2010 at 01 : 25Sofia,
by Felhőlány február 2, 2010 at 05 : 12szívesen, egészségedre! 🙂
Mire hazaértem besötétedett, szétvakuzott képeket sikerült készíteni, úgyhogy megismétlem majd világosban és jön a fotós beszámoló! 🙂
Bodzazsuzsa,
by Felhőlány február 2, 2010 at 05 : 15őszintén szólva nálunk sem… Picit elfelejtődött, pedig én nagyon szeretem… Majd most jön egy tojás hullám… :))
Thrini,
by Felhőlány február 2, 2010 at 05 : 16az egyszerűségében van a nagysága… 🙂