Tavasz volt és Lili boldogan mosolygott. Péntek délután volt, és mint minden péntek délután munka után Lili Marcihoz készült. Izgatott volt, mert kevés időt tölthettek együtt és vágyott a férfi közelségére. Marci orvos volt, sebész, aki keményen dolgozott azért, hogy elérje álmait és plasztikai sebészként a saját praxisát felépítse. Hosszú volt az út, de kitartóan tanult és dolgozott. Remek mentora volt, aki mindenben segítette. Hétközben esténként nem engedett meg magának semmi kilengést, hiszen reggel 8 órakor már várták a műtőben a betegei, akiknek a legjobbat kellett nyújtania. Esténként korán lefeküdt, de lefekvés előtt mindig készült a másnapi műtétjeire. Ha Lili néha ilyenkor vele volt, csak csendben nézte, vagy főzött neki egy kávét és csendben nézte tovább. Ilyenkor egy jó éjt puszi volt a legtöbb, amire Marcitól számíthatott és kiskifli/nagykifliben aludtak hajnalig. Korán keltek, Marcinak fél nyolcra bent kellett lennie a kórházban, Lili viszont csak 9-re járt dolgozni, de ragaszkodott ahhoz, hogy együtt induljanak reggelente.
A hétvége volt az övék, minden második hétvége, Lili ilyenkor láthatta és érezhette a férfit igazán. Érzéki és intenzív hétvégék voltak ezek. Munka után sietett hozzá, Marci már a vacsorájukat főzte. Mindig Marci főzött, noha Lili is jeleskedett ebben, de hagyta magát kényeztetni. Marci imádott főzni, kikapcsolta a hétközbeni robotból és nagyon jól is főzött. Lili boldog volt, mert korábban nem volt senki az életében, aki egy teánál többet képes lett volna összehozni a konyhában. Jól érezte magát ebben a szerepben, hagyta magát kényeztetni. Az idők folyamán az amolyan rituálé lett, előjáték az est további részéhez. Lili terített, Marci tálalt és mennyei illatok árasztották el a konyhát. Kényelmesen, élvezetesen vacsoráztak, volt, hogy egymást etették, megbeszélték a hét történéseit. A kórházról ritkán beszéltek. Inkább a „felépülő” privát praxis volt a téma, ahogy napról-napra ismertebbé és látogatottabbá vált. Marci egyre többet foglalkozott vele, ment a szekér. A mosogatást együtt csinálták. Főztek még egy jó kávét, Marci imádta a finom kávét és mivel nem kellett korán kelnie, a vacsorát ezzel zárta.
Lili boldog volt, tudta, hogy most az egész hétvége az övék. Marci ugyanis minden második szombaton 24 órás ügyeletet vállalt a kórházban, korán keltek, ilyenkor csak egy rövid este jutott nekik, merthogy egy sebész keze nem remeghet, aludnia kellett. Most nem így volt. Vasárnap estig együtt lehettek. Ennél szebb hétvégét el sem tudtak volna képzelni.
Lili sokszor gondolkozott azon, hogy megérdemli-e egyáltalán a férfit. Marci nagyon sármos volt. Magas, göndör barna haj, világítóan kék szemek. Humoros, okos, művelt, sikeres és őrülten szenvedélyes. Lili kishitű volt, nem értette, hogy mit keres ő egy ilyen férfi mellett, a karjaiban. Marci kényeztette önzetlenül. Sosem magára gondolt elsőként, Lili nagyon vonzotta, magával ragadta.
Péntekenként nem jártak el sehová, és igazából soha nem jártak el sehová. Élvezték egymás társaságát, kevés jutott belőle. Nem voltak szerelmesek, nem áltatták ezzel sem magukat sem a másikat, de valami elemi erejű vonzás kerítette őket hatalmába ha együtt voltak. Jó volt ez így, nem is foglalkoztak vele, nem volt ez központi kérdés.
Lusta vasárnapokon csak egymásnak éltek. Szenvedélyesen szerették egymást, kényeztették a másikat. Gyengéden öleltek, csókoltak, végigszerelmeskedték a vasárnapot, csókokkal borították egymás testét. Étcsokit majszoltak, vörösbort ittak hozzá majd kezdődött minden elölről. Nem tudtak betelni egymással, megszűnt a világ körülöttük. Lili végigcsókolta Marci testének minden milliméterét, ki nem hagyott volna egy aprócska részt sem, félt, hogy azt elveszítheti. Marci minden porcikáját önző módon magának akarta. Szívesen simogatta a férfi testét, mely bársonyos és egyben izmos is volt. Finom volt.
Tudta, hogy ez az álom hamarosan véget ér, tudta, hogy ez a mámor nem tarthat örökké.
Másfelé haladtak. Volt egy pont, ahol kereszteződtek az útjaik, de tudta, hogy Marcit hamarosan el kell engednie. Érezte, hogy ez a pillanat már itt lóg a levegőben.
Még szorosabban ölelte Marcit, magába szívta bőre minden illatát. Az éjjel nem aludt semmit, csak őrizte a férfi álmát, nézte nyugodt vonásait, meztelen testének vonalait, a kis hajlatokat, amiket annyira szeretett. Egy egész éjszakán át szívta magába bőrének illatát, hallgatta szuszogását. Teljes erejéből ölelte, titkon szerette volna, ha a lelkük után a testük is egyesül. újra és újra és újra. És mindig és örökké. De tudta, hogy most lehetetlent kér.
0 Hozzászólás