Kreatív írás tanfolyamon, jobb agyféltekés, blogger workshop-on jártam ma. Ugye milyen jól hangzik? 🙂
Hajtott a kíváncsiság, a tanulás utáni vágy, új emberek megismerésének lehetősége, meg sok más egyéb gondolat.
Semmi „kapcsolatom” nem volt eddig semmiféle jobb agyféltekés élménnyel, mondhatnám azt is, hogy szkeptikus voltam a témát illetően. Évekkel ezelőtt. Aztán valahogy kezdtek bekúszni az életembe a spirituálisabb dolgok, nyitottam. Picit. Nem sokat. De befogadóbb lettem.
Végül „kiscsoportos” foglalkozás lett a mai alkalomból, olyan, amit korábban minden egyes nyelvtanfolyamomon annyira szerettem volna. Ez nyilván önző dolog, hogy minél több idő jusson rám. Jó dolog az, ha a tanár figyelme csak 2 emberre oszlik meg és nekem 12-re. (Középiskolás koromban ezt azért nem így gondoltam.)
Reggel 9-kor találkoztunk, kellemes környezet, szimpatikus emberek. Hárman voltunk, így a pocsék névmemóriám nem hozott zavarba, szerencsére csak 2 keresztnevet kellett megjegyeznem. Az elején flottul ment minden, nagy volt a lendület, egy hete már nem írtam semmit, sok volt a gondolat is, amikről úgy tűnt, hogy majd megmenthetnek. Néhány perces gondolkodás után ment is az írás a megadott témakörnek megfelelően. De ebéd után beütött a krach és az „alkotói válság”. Bár mint utóbb kiderült, ezt csak én éreztem így. A soron következő feladatnál képtelen voltam bármit is leírni. Nem jöttek gondolatok, de még csak szavak sem, amiből mondatok állhattak volna össze. Viszont olyan történt, ami még soha. Rajzoltam. Nem, persze hogy rajzoltam már korábban is ákom-bákomokat, kockákat, de egy 3 éves gyerek szintjén ragadt meg a tudományom. Szóval ezt azért nem csinálom nyilvánosan, vagy csak színezőkönyvek formájában.
Most meg ezt rajzoltam. Állítólag jó, és blogolnom kellene. Hát legyen:
A délután hátralévő részében eluralkodott rajtam az az érzés, amit mondjuk eddig is ismertem, tudtam magamról, hogy „rendelésre” nem tudok írni. Egyelőre. Hiszen ezért mentem el erre a tanfolyamra is, hogy fejlesszem ezt a képességemet. Ha azt mondják, hogy: ÍRJ!, az nálam nem jön be. Ha van egy konkrét élmény, egy utazás, egy jól sikerült recept, akkor visz a lendület és írok.
Ettől még nem mondhatnám, hogy rosszul éreztem magam a délután nagy részében, sőt! Írogattam is, amikre pozitív visszajelzéseket kaptam, de magammal azért nem voltam elégedett. Jó az, ha elégedettek vagyunk magunkkal? Mi visz akkor tovább a fejlődés útján??? Rendben van ez így.
Sokat tanultam ma is, pozitív megerősítéseket kaptam, biztatást arra, hogy nem rossz amit csinálok. Olyant meg úgysem lehet alkotni soha, ami mindig mindenkinek tetszik. Nem is kell. Nem kell mindenkinek megfelelni. Elég ha magunkkal békében élünk. Ha kedvünk van írunk, ha úgy tartja úri kedvünk rajzolunk, vagy főzünk valami finomat. Csak érezzük magunkat jól abban, amit éppen csinálunk.
0 Hozzászólás