Mostanában mindenki csak nyafog körülöttem. Akinek van kölke azért, akinek meg nincs, az meg azért. (Tisztelet annak a néhány kivételnek, aki elégedett! Egyszer majd jól meginterjúvolom őket, hogy hogyan csinálják, és megosztom a sírók felé.)
Tessék már elfogadni azt a tényt, hogyha van, akkor az bizony van! Ha tetszik, ha sem. Nem lehet „15 éves” gyereket szülni, addig bizony el kell telnie a 15 kőkemény évnek mire kicsit nagyobbacska lesz és előkerül a régen elvesztett szabadság érzése is. Ettől ez azért még nem a világvége. Bár személyes élmények hiányában ehhez a ponthoz nem tudok hitelesen hozzászólni.
Ha nincs kölök, akkor van minimum 2 választási lehetőség:
a. tegyünk ellene, hogy legyen.
b. fogadjuk el, hogy nincs, akadjunk le erről a témáról és élvezzük az életet.
A gyerekes anyukák sírva irigylik a szingli nők életét. Mert bezzeg ők (majdnem) mindig azt csinálhatják, amit akarnak.
Este munka után fáradtan hazaérve megjutalmazhatják magukat egy-két (három) pohárkányival a kedvenc borukból, miközben kedvenc sorozatukat nézik, vagy magazinjukat lapozgatják. Van idejük egy hidratáló arcmaszk felkenésére, de még egy kiadós hajpakolás is belefér. Hazafelé beugrottak egy doboz sushi-ért, nem röpködnek iskola után edzésről-edzésre a gyerek(ek)kel, fogszabályozásra, szülői értekezletre, stb… Nyugodtan kihagyhatják a „közértes bevásárlás” pontot meg persze a vacsorafőzés sem téma.
A helyzetét elfogadó szingli nő élvezi az előnyét, lelkiismeretfurdalás nélkül kinyitja este a bort, beteszi a kedvenc zenéjét, megfogja a magazinját, miután magára kente a hidratáló arcpakolását és relaxál. Kipiheni a munkanap fáradalmait, hogy másnap is frissen-üdén-vonzón-csábítóan indulhasson a harcmezőre. Vagy esetleg bulizik a barátnőivel (már ha ők is szinglik és/vagy nem hiányolja őket a pasi otthonról).
Ez idő alatt gyermekkel áldott társaik sokszögben robotolnak otthon. Tanulás a kisiskolással, játék a még óvodással, fél kézzel a vacsora is készül, a macska kikaparta az almot, a negyedik kezével porszívózik, az ötödik kezével virágokat ültet a balkonra, a hatodikkal meg…. Egy tucatnyi kéz sem lenne elegendő egy szokásos hétköznap esti szeánszhoz.
Totál bénának érzi magát, mert ő nem képes 10 perc alatt a semmiből varázsolni mennyei vacsorát, mint Jamie Oliver, aki a recept közepén azt kéri, hogy „most vegyünk elő egy kivajazott tepsit”… Bocsánatot kér, hogy nála a tepsik otthon nem kivajazva állnak a szekrényben.
Már a haját tépi, mert a kölök még mindig nem érti a matekot, sem ereje, sem türelme nincs negyedszer is elmagyarázni. Apa meg persze ma kimenős és sörözik a haverokkal. De neki mikor volt utoljára kimenője?!
A helyzetét elfogadó szingli nő az első pohár bor után kissé feloldódva boldogan tölti ki magának a második pohárkányit.
A helyzetét elfogadni nem tudó szingli nő megszállottam chat-el a társkereső oldalakon, egy délutánra három randit is beiktat, nehogy lemaradjon az IGAZIról. Pánikrohamot kap a családtagok és barátok kérdéseitől, hogy NA NEKED MIKOR LESZ MÁR? Nem tudja elengedni a kérdést és minél inkább rágörcsöl a megfelelő APÁNAK VALÓ keresésére, elszalad mellette az élet, meg persze a legnagyobb lehetőségek is.
Azon gondolkodtam, hogy mi történne, ha bezárnám a 3 nőtípust egy szobába közösen, csak egy órácskára?
A gyermek(ek)kel áldott anyuka megzöldülne, mert a boldog szingli nő nyugodtsága, életöröme, szabadsága irigységgel töltené el?
vagy:
A világ legboldogabb emberének érezné magát, miután a helyzetét elfogadni nem tudó szingli nő siránkozásától kis híján agyvérzést kapott?
A boldogtalan szingli valószínűleg teljesen meghasadna, hiszen ő nem érti, hogy lehet így kiborulni, ha valakinek gyereke(i) van(nak), merthogy ő semmi másra sem vágyik ennél jobban. A másik szingli boldogságát pedig egyenesen felháborítónak tartja.
A boldog szingli nő lelki egyensúlyát valószínűleg nem billentené ki semmi. Ő már régen elfogadta és szereti ezt az életét. Persze nem titkolja, hogy azért vágyik ám ő is egy társra, de addig is köszöni szépen jól van!
Szia!
Muszáj írnom! Reggel korán kelek, bemegyek a boncterembe, metszeteket tanulmányozok, majd ezt követően pár előadás után hazaesek. A köpenyt sportszerkóra cserélem és heti 3×2 órát aktívan sportolok, meg amikor tehetem. Újfent otthon ledobom a cucccom, megdögönyözöm a kutyáimat, eszem valamit. Vagy készítek, vagy rendelek. Igen igen, rendelek többnyire. Fogalmam simcs mit eszem valójában, csak finon és nem nekem kell megcsinálni. Pakolászok, növényeket locsolok telefonon beszélek közben a barátaimmal. Tanulok, olvasok, várom a kajám.
Éves után egy kád melegvízben habbal furdősóval gyertyák mellett relaxálom ki magamból az aznap ért negatív impulzusokat.
Hajpakolással a hajamon, detox maszkkal az arcomon. Aztan valami alap hatterzajjal a tvben, könyveket nyálazva valamikor később hajtom álomra a fejem.
Olyan jól hangzik ez, annyira szingli. Orvosis vagyok, dolgozom, vannak kutyáim barátaim akikkel olykor elmehetek bulizni. Okos vagyok, nem csúnya, sportos. Minden passzol úgy tűnik!
Aztán persze lehet hogy mégsem.
by Yy július 7, 2017 at 06 : 18Reggelente iszonyat fáradt vagyok, mert hajnalig tanulok. Nem sminkelem magam mert boncterembe minek? Bár a csoporttarsak mindig jol néznek ki. Tetovaltassunk smiket. Pipa!
Randi??? Az orvosi mellett, úgy hogy minden másra is szakítsak időt, elég elkepzelhetetlen. De nem lehetetlen.
Csak a legutóbbi talalkozgatásom egy hatalmas kudarcot eredményezett. Ha egy nő okos, céltudatos, elértre való, vannak önálló gondolatai, véleménye, az ijesztő! Az ostoba guccicicák idejét éljük, én kérek elnézést.
Szóval jó dolog ez a szingliség, de amikor rosszul vagyok, beteg vagyok, nem simogat a magányom. Nem főz nekem ételt, se teát.
Ne érts félre nem vagyok boldogtalan. Nem vágyom a családos anyák sorsára és a szinglikére sem. Az a bizonyos aranyközépút mozgatja a fantáziám. Az egy értelmes férfi mellett váló abszolút kiteljesedés!