Egy olyan bejegyzés, amihez receptet kivételesen nem írnék. A fotó magáért beszél.
Nincs ezen mit ragozni, a csokit mindenki szereti. Az almát már kevésbé, de ezt a finomságot még velük is „meg lehet etetni”. 🙂 A karácsonyi vásárok hangulatát – legyen az Budapesten vagy Bécsben, vagy bárhol is az országban -, idézi ez a finomság, én legalábbis általában ott találkozom ilyen harapnivaló almákkal. Étcsokiba, fehércsokiba mártva, csillogó piros zselével burkolva, cukorkákkal díszítve… Engem lenyűgöz. Mint ahogyan A Barátnőm két gyerkőcét is, akiknek most ezek a példányok készültek. 2-2 db-ot gyűrtek le egymás után…
Gyümölcs és boldogsághormon. A csoki elfogyasztásával párhuzamosan jelentkező lelkiismeret furdalásunk legyőzésére gondoljunk arra, hogy vitamint is fogyasztottunk… 🙂
Kényeztessük magunkat!
menő 🙂
by Lilla november 11, 2010 at 07 : 10és így megetted az almát?
Nagyon szuper ;-).
by @ndre@ november 11, 2010 at 07 : 49Lilla,
by Felhőlány november 11, 2010 at 07 : 56ez a gyerkőcöknek készült, de én már csoki nélkül is nagyon jól haladok az almaevéssel. Igaz, mindössze 2 fajta van amit kedvelek, de a kezdeti 1 alma / 1 óra alatt történő megevésétől eljutottam a 2 alma / 20 percre… :))
Andrea,
by Felhőlány november 11, 2010 at 07 : 58piros alma, szépen kifényesítve, 2/3-ig csokiburokban… Ellenállhatatlan… :))
Hű micsoda mennyei finomság.
by Bianka november 11, 2010 at 10 : 48Gyermekkoromat juttatja eszembe, mikor az utcán árultak égetett cukros almákat
A gyerekek nagy kritikusok! Nem voltak elégedettek azzal, ahogyan csokiba burkoltad az almájukat, így ők is beburkolták! :))))
by trendo november 11, 2010 at 06 : 06"Alma a fa alatt…" dehogy!
by Karesz november 11, 2010 at 02 : 30"Alma a pálcikán,
barna, csokis alma!" :-)))
Nagyon eredeti ötlet. Olyannyira az, hogy ezek után már a népdal sem a régi! :-))))))))
Gratulálok Neked!
Szia!
Nagyon messzire fújták el az adventi szelek ezt a Felhőlánykát! :(((((
by trendo november 11, 2010 at 08 : 23