Első élményem az édesköménnyel. Nem mondom, hogy gyakori vendég lesz a konyhámban, nem hagyott bennem olyan maradandó élményt…
Nem rossz, jó sok parmezánnal és sült paradicsommal meg lehet enni, de annak ellenére, hogy szeretem a zöldségeket, ez mégsem az én ízlésemnek való. Az édesköményt lehet szeretni és lehet nem szeretni. Középút nincs…
Az, hogy felkerült a blogra annak köszönhető, hogy legalább színében vidámsággal töltött el… 🙂 És azért elfogyott… :))
- Hozzávalók:
1 édeskömény
2 dkg vaj
3 ek. reszelt parmezán
1 ek. zsemlemorzsa
só
bors
koktélparadicsom
koriander
- Az édesköményt negyedelem, bambusznyárssal összetűzöm, hogy ne essen szét és sós vízben 15 perc alatt félpuhára főzöm.
- Felforrósított vajon minden oldalán megpirítom és tűzálló tálba teszem a paradicsommal együtt.
- Megszórom a zsemlemorzsával. sózom, borsozom, parmezánt reszelek rá és 200 fokon kb. 20 perc alatt pirosra sütöm.
Hallal, tésztával sztem fincsi az édeskömény, persze annak aki szereti az ízét. 🙂
by Thrini február 2, 2010 at 06 : 39Így salátának még nem készítettem. Levest sem ettem belőle.
Viszont a kép nagyon jól sikerült.
Thrini,
by Felhőlány február 2, 2010 at 06 : 44hát ez sem igazán saláta, inkább köret… 🙂 És nyersen nem is kóstoltam meg, úgyhogy elképzelhető, hogy lesz még újabb próbálkozás… :))
Még sohasem ettem.
by Andi február 2, 2010 at 07 : 55De tényleg guszta! 🙂
Még nem vettem erőt magamon, hogy kipróbáljam.
Édeskömény = ánizsos gyerekköptető :-DD
by Chef Viki március 3, 2010 at 09 : 23Nekem ízlik:) de miután csak nekem jött be ezért nálunk is ritka vendég:))
by L.Krisztina március 3, 2010 at 04 : 06A kép nagyon guszta :)))
Andi,
by Felhőlány március 3, 2010 at 05 : 52egy próbálkozást azért megér… ;O)
Chef Viki,
by Felhőlány március 3, 2010 at 05 : 55bár olyant (szerintem) soha nem ittam, csak szagoltam, de akkor ez Neked sem jönne be… 🙁
Na igen, tényleg igaz, hogy itt nincs középút… :))
L.Krisztina,
by Felhőlány március 3, 2010 at 05 : 57köszönöm szépen! 🙂
Ezzel nem volt macera, és lehet belőle egyszemélyes adagot is készíteni… 🙂