Látványpékséget csináltam a hétvégén a konyhában. Meg kísérleti konyhát. Volt olyan „alkotás”, ami mindkét kategóriát képviselte. Látványban működött, a kísérleti jelleg miatt viszont ehetetlen volt…
Így sikerült megalkotnom a nemzeti színű, „Március 15-i panna cotta” c. művet is. A zselatinnal változatlanul hadilábon állok. Ha óvatosan bánok vele, akkor a végeredmény egy maszlag jellegű valami lesz, ha bátrabban nyúlok a zacskóba, akkor beton keménységű akármit alkotok, amit nem lehet kikönyörögni a formából… Van még mit gyakorolni… 🙂
A zsemle viszont jól sikerült! Ismét a jól bevált dagasztás nélküli kenyerem receptjét használtam. Néhány hete amikor a Vásárcsarnokban jártam, az Ázsia boltban céklaport és spenótport is vettem. Mondhatni belemásztak a kosaramba, mert nem volt tudatos, bár mindkét zöldséget szeretem, inkább a hagyományos formájában fogyasztom.
Hogy ennek a pornak mennyi köze van a céklához azt nem tudom, de illatában produkálta a sütőben sülő cékla illatát. Színében már a zacskóban is szép volt, de igazán erőteljes céklaszíne a folyadékkal való összekeverés után lett.
A jól bevált receptemen annyit változtattam, hogy a liszt mennyiségét csökkentettem 5 dkg-mal, ennyit nyomott ugyanis a céklapor. Most is közel 14 órát kelt, gyakorlatilag ugyanúgy működött a folyamat mint általában.
Sütés után kívülről még megtartotta a vöröses színét, belül viszont barnára sült. Nem lett annyira lyukacsos és könnyű, mint amikor fehér lisztből készítem, de határozottan finom lett.
Csicseriborsós kencébe mártogatva ettük.
- Hozzávalók:
2,5 dl-es csésze
3 csésze BL 50-es liszt (egyik bögre aljába 5 dkg céklapor)
1,5 csésze víz
fél tk szárított élesztő
2 tk só
- A liszthez adom a céklaport, sót és az élesztőt, jól elkeverem őket.
- Hozzáöntöm a vizet, elkeverem (és többet nem nagyon kell keverni), 13-14 órát kelesztem. Célszerű előző este elkészíteni. Az állaga nokedli tésztához hasonlóan folyós, ne gyúrható tésztára számítsunk!
- 13-14 óra múlva kovász-szerű massza lesz belőle, amit jól belisztezett deszkára öntök a tálból, áthajtogatom, átgyúrom kicsit. 6 kisebb cipót formálok belőle, mindkét oldalát belisztezem, letakarom egy konyharuhával és további 30 percig pihentetem.
- A sütőt 250 fokra felmelegítem és előmelegítem benne a formát is. (A sütő aljába egy edényben vizet teszek.)
- A fél óra elteltével a tésztát az előmelegített formába, majd a sütőbe teszem. Lefedve 25 percig sütöm, majd fedő nélkül még 15-20 percig. (Ha egy nagyobb cipónak sütöm meg a tésztát, a sütési idő hosszabb kb. 10 perccel.)
Szép kis zsemlék!!
Milyen zselatint használsz? Nekem van egy zselatinos süti receptem, ahhoz a tortazselé sokkal jobb, mint a hagyományos étkezési zselatin. Viszont joghurt tortákhoz mindig az étkezési zselatint teszem. Az arányokat tényleg nagyon el kell találni.
by Thrini március 3, 2010 at 08 : 11De úgy látom kitartó vagy, biztosan beszámolhatsz majd teljes elégedettségről is a panna cottával kapcsolatban. 🙂
Nagyon jól néz ki 🙂
by Bianka március 3, 2010 at 08 : 33Gyönyörű! 🙂
by Limara március 3, 2010 at 11 : 07Még van céklám – ha nem is porom – esetleg céklalével is működik a dolog…Egy kísérletet megér:))
by bodzazsuzsa március 3, 2010 at 02 : 58Thrini,
köszönöm szépen!
A málnás részhez étkezési zselatint használtam, a kivihez viszont színtelen tortazselét. Ez utóbbitól féltem jobban, mert a kivi másképpen működik, de az tökéletes lett… míg a zselatint szerintem túlzásba vittem, mert a málnás rész és a tejszínes rész is olyan lett mint a beton…
by Felhőlány március 3, 2010 at 03 : 01Természetesen nem adom fel! :))
Bianka,
by Felhőlány március 3, 2010 at 03 : 02köszönöm, aranyos vagy! 🙂
Limara,
by Felhőlány március 3, 2010 at 03 : 03köszönöm szépen! Kihúztam magam… :)))
Bodzazsuzsa,
by Felhőlány március 3, 2010 at 03 : 05NE hagyd ki! Elképesztően finom illata (is) van! Legalább egy kísérletet megér, de szerintem többet is… :))
Egyszer elmesélhetnéd, hogy hogyan is csinálsz zsemlét a dnk-ból. Mármint, hogy hogyan formázod, és miben sütöd? Kíváncsi vagyok, ki kellene próbálni… Erre a céklásra nálunk sajnos csak én egyedül lennék vevő, nagyon jól néz ki.
by Ágianyu március 3, 2010 at 09 : 23De jó hogy mondtad, hogy hol vetted, már keresgéltem én is céklaport, de nem találtam. Köszii!!!!
by L.Krisztina március 3, 2010 at 07 : 34A zsemléd csodás lett:) Imádom ezt a receptet, annyi mindent lehet vele kezdeni:) És valaki sugallatára, isteni kocka zsemléket is tudok ám sütni :))) Köszi!!!!!!
Én is nagyon nézegettem már a csariban céklaport:))), na most már lesz mibe kipróbálni! A zselatinlapot próbáltad mert nekem az sikerülni szokott.
by Ízlésszindróma március 3, 2010 at 08 : 07Bocsánat, nem válaszoltam a bejegyzésedre. Nagyon jól passzol együtt a sárgarépa és a gyömbér, éppen most szemezgetek egy gyömbéres sárgarépakrémlevessel;)
by alchri március 3, 2010 at 11 : 29Ági,
by Felhőlány március 3, 2010 at 12 : 56természetesen, a következő adag sütésénél majd készítek fázisfotókat! Mostanában valahogy jobban kedvelem, hogy több pici zsemlét süssek mint egy nagy cipót. Fagyasztóba is kerül, könnyebb kifelé adagolni… 🙂
L.Krisztina,
by Felhőlány március 3, 2010 at 01 : 25köszönöm szépen! Örülök, hogy Nálad is működik a recept! Ugye mennyivel izgibb a "kockazsemle"? :))
Biztosan lehet máshol is (bio boltok) kapni céklaport, de én még nem futottam bele…
Ízlésszindróma,
by Felhőlány március 3, 2010 at 01 : 35én már a színébe is beleszerettem… 🙂
Igen, a zselatinlappal is próbálkoztam már… hasonlóan sikertelenül… 🙂
Alchri,
by Felhőlány március 3, 2010 at 01 : 38köszönöm szépen! 🙂
Tegnap vettem friss gyömbért, úgyhogy a hétvégén valamilyen formában kipróbálom ezt a párost, nagyon tetszik! :))
Hát, ez valami gyönyörűűűű lett!
by szepyke március 3, 2010 at 11 : 09nagyon-nagyon szép! hétvégén én is készítek valami kelt tésztát/kenyérfélét 🙂
by Reni március 3, 2010 at 08 : 02A céklaport azóta is imádom én is, mióta rátaláltam a lelőhelyére Fehérváron :]
Szepyke,
by Felhőlány március 3, 2010 at 09 : 02köszönöm szépen! Tavaszcsalogatónak szántam, úgy tűnik sikerült… 🙂
Reni,
by Felhőlány március 3, 2010 at 09 : 07köszönöm! Én beleszerettem a céklapor illatába, színébe, egyenesen imádom! Pedig csak próbának indult… 🙂
És még a spenótpor is vár a sorsára… :))