Múlt héten említettem már, hogy Ágival egy teázóban „Angyalkáztunk”, és kipróbáltuk a buborékos teát. Kutatómunkába fogtam, hogy többet kiderítsek erről a Magyarországon még ismeretlen – tejes, tápióka gyöngyökkel dúsított teáról, de nem jutottam messzire…
Úgy tűnik, hogy Magyarországra még nem ért ide ez a finomság, ami jelenleg Amerikában hódít. Budapesten a Possibilis Teabolt az egyedüli, amelyik kínálja.
Picit mókás dolog a megdagadt tápióka golyókat egy vastag szívószállal a pohárból a szánkba juttatni, és nekem kicsit idegen volt az ázott golyó „érzete” is, de édeskés íze és a mellé szürcsölt tejes tea nagyon különleges volt. (5 féle ízésítéssel kapható)
Érdemes összekötni egy Vásárcsarnoki piacozást a buborékos tea kóstolásával!
A teabolt honlapján van egy letölthető újság, a Tea-Világ, az I. évfolyam 2. számában megjelent cikket osztom meg veletek:
„A buborékos tea őrület Amerikában hódít, Európában azonban kevesen ismerik ezt a különös italt. Eredetileg Taiwanról származik, az 1980-as években jelent meg először. És hogy mitől olyan különleges, hogy már-már a bizarr határát súrolja? Mitől olyan „nagy szám”? A tápióka bogyóktól.
A tápióka gyöngyök leginkább maniókából vagy tápiókából vagy kasszavából készülnek. Ezek a kis golyócskák teszik különlegessé az italt. Enyhén rágósak, mint egy gumicukor, édeskések, és egy hihetetlenül vastag szívószálon keresztül szippanthatjuk fel őket a pohár aljáról. A tápióka bogyók viszonylag nagyok (átlag 6mm-es átmérőjűek), és általában sötétbarnák vagy feketék, de más színűek is léteznek. Ezeket a bogyókat vagy gyöngyöket „boba”-nak is hívják, de még számtalan névvel illetik a különböző országokban.
A buborékos tea rendkívül népszerűvé vált az elmúlt években Ázsiában, Kaliforniában és Kanadában. Leginkább a kelet-ázsiai országokban tarol, úgymint: Kína, Malajzia, Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Thaiföld és Vietnám.
Az eredeti buborékos tea Taiwanon fekete teából készült tej és méz hozzáadásával, és természetesen a gyöngyökkel. Ahogy a buborékos tea egyre népszerűbb lett, úgy nőtt az íz kínálat. A „buborékos tea országaiban” már találhatunk olyan üzleteket, melyek kifejezetten és kizárólag csak a buborékos teára specializálódtak (éppúgy, mint a korai 90-es években a juice bárok). Ezekben a speciális bárokban már külön géppel zárják le a poharakat celofánnal, amit a szívószállal lehet átszakítani. A kávézókban pedig gyakran gömb alakú tetővel fedik le a poharakat, mintegy emlékeztetőként a buborékra. Árulnak buborékos teát kis kávézókban és éttermekben is, például az Ausztráliában népszerű EasyWay étteremlánc kínálatában is szerepel.
Két teaház versenyez az „első buborékos tea alkotója” címért. Mindkettő taiwani. Liu Han Chie a Chun Shui Tang teaházban (Taichung város) dolgozott a korai 80-as években, és kezdeményezésére hideg tejes teát szolgáltak fel tapióka golyókkal. A másik alkotó a Hanlin Teaház (Tainan város), tulajdonosa Tu Tsong He készített italt először fehér bogyókkal. A későbbiekben ő is feketére váltott.
Abban az időben azonban ez az ital nem lett igazán siker, csak később, egy Japán televízió show váltotta ki az érdeklődést az ital iránt. Kelet- és Dél-Ázsiában, a 90-es években vált népszerűvé az ital. A 90-es évek végére megvetette lábát az Egyesült Államokban elsősorban az ázsiai származású lakosság igényeinek kielégítésére. A partvidékeken, és Texasban lehetett először buborékos teát inni. Miután az amerikai média felkapta a témát (a Nemzeti Rádióban reggeli kiadásában és a Los Angeles Times-ban), a buborékos tea népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Nagyobb vendéglátó láncok (mint a Lollicup) kezdtek bele a buborékos tea forgalmazásába.
Kanadában is elsősorban azokban a városokban terjedt el ennek az italnak a készítése, ahol magas az ázsiai eredetű lakosság aránya, úgymint: Vancouver, Toronto, Ontario, Montreal. Európa nagyobb városaiban, Londonban, Párizsban is találunk buborékos teát.
Magyarországon szinte teljesen ismeretlen a buborékos tea, csupán azok keresik, akik már valamelyik „buborékos teás országban” belekóstoltak ebbe a különleges, furcsa italba. Egyetlen helyet találtunk egész Magyarországon, ahol buborékos teát kínálnak: Lord Tennyson Teaház. Bár náluk is csak öt fajta ízben kapható az ital, de a tápióka bogyók íze egészen olyan, mint Taiwanon. „
A tápióka gyöngyök leginkább maniókából vagy tápiókából vagy kasszavából készülnek. Ezek a kis golyócskák teszik különlegessé az italt. Enyhén rágósak, mint egy gumicukor, édeskések, és egy hihetetlenül vastag szívószálon keresztül szippanthatjuk fel őket a pohár aljáról. A tápióka bogyók viszonylag nagyok (átlag 6mm-es átmérőjűek), és általában sötétbarnák vagy feketék, de más színűek is léteznek. Ezeket a bogyókat vagy gyöngyöket „boba”-nak is hívják, de még számtalan névvel illetik a különböző országokban.
A buborékos tea rendkívül népszerűvé vált az elmúlt években Ázsiában, Kaliforniában és Kanadában. Leginkább a kelet-ázsiai országokban tarol, úgymint: Kína, Malajzia, Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Thaiföld és Vietnám.
Az eredeti buborékos tea Taiwanon fekete teából készült tej és méz hozzáadásával, és természetesen a gyöngyökkel. Ahogy a buborékos tea egyre népszerűbb lett, úgy nőtt az íz kínálat. A „buborékos tea országaiban” már találhatunk olyan üzleteket, melyek kifejezetten és kizárólag csak a buborékos teára specializálódtak (éppúgy, mint a korai 90-es években a juice bárok). Ezekben a speciális bárokban már külön géppel zárják le a poharakat celofánnal, amit a szívószállal lehet átszakítani. A kávézókban pedig gyakran gömb alakú tetővel fedik le a poharakat, mintegy emlékeztetőként a buborékra. Árulnak buborékos teát kis kávézókban és éttermekben is, például az Ausztráliában népszerű EasyWay étteremlánc kínálatában is szerepel.
Két teaház versenyez az „első buborékos tea alkotója” címért. Mindkettő taiwani. Liu Han Chie a Chun Shui Tang teaházban (Taichung város) dolgozott a korai 80-as években, és kezdeményezésére hideg tejes teát szolgáltak fel tapióka golyókkal. A másik alkotó a Hanlin Teaház (Tainan város), tulajdonosa Tu Tsong He készített italt először fehér bogyókkal. A későbbiekben ő is feketére váltott.
Abban az időben azonban ez az ital nem lett igazán siker, csak később, egy Japán televízió show váltotta ki az érdeklődést az ital iránt. Kelet- és Dél-Ázsiában, a 90-es években vált népszerűvé az ital. A 90-es évek végére megvetette lábát az Egyesült Államokban elsősorban az ázsiai származású lakosság igényeinek kielégítésére. A partvidékeken, és Texasban lehetett először buborékos teát inni. Miután az amerikai média felkapta a témát (a Nemzeti Rádióban reggeli kiadásában és a Los Angeles Times-ban), a buborékos tea népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Nagyobb vendéglátó láncok (mint a Lollicup) kezdtek bele a buborékos tea forgalmazásába.
Kanadában is elsősorban azokban a városokban terjedt el ennek az italnak a készítése, ahol magas az ázsiai eredetű lakosság aránya, úgymint: Vancouver, Toronto, Ontario, Montreal. Európa nagyobb városaiban, Londonban, Párizsban is találunk buborékos teát.
Magyarországon szinte teljesen ismeretlen a buborékos tea, csupán azok keresik, akik már valamelyik „buborékos teás országban” belekóstoltak ebbe a különleges, furcsa italba. Egyetlen helyet találtunk egész Magyarországon, ahol buborékos teát kínálnak: Lord Tennyson Teaház. Bár náluk is csak öt fajta ízben kapható az ital, de a tápióka bogyók íze egészen olyan, mint Taiwanon. „
Forrás: Wikipedia
Képek: internet
Képek: internet
Elég bizzarul hangzik… Mostanában készítettem párszor tápiókát, de kókusztejjel, levesnek. Az biztos, hogy meg kell szokni az állagát.
by Ági, aki főz március 3, 2010 at 06 : 02Még nem hallottam róla, de kipróbálnám, mert szeretem az ilyeneket.
by Raindrop március 3, 2010 at 10 : 10Amúgy erről a műanyag szívószálas pohárról mindig a nagyon habos tejeskávék jutnak eszembe, amit annyira szívesen megkóstolnék. Pedig nem is kávézom. 🙂
Ági,
by Felhőlány március 3, 2010 at 10 : 31én korábban még sosem próbáltam, nem mondanám, hogy minden nap meg tudnám inni, de érdekességnek mindenféleképpen jó… A tejes teával meg alapvetően nincs semmi problémám, úgyhogy nem volt ez annyira bizarr… ;o)
Raindrop,
by Felhőlány március 3, 2010 at 10 : 34szerintem bátran! Amúgy nem ilyen műanyag pohárban adják, hanem szép nagy üvegkehelyben, de annyira nagyon újnak tűnik errefelé, hogy még képet sem nagyon találtam hozzá. Illetve csak védett, jogdíjas képet, amit nem szerettem volna megkockáztatni… A kávéra ízében egyáltalán nem hasonlít, szerintem egyértelműen tea… Én Irish Cream ízesítésűt ittam, Ági fahéjasat… 🙂 A másik 3 fajtára most nem emlékszem. 🙁
Köszi az összefoglalót. Remélem mások is megkóstolják majd.
Nekem ízlett. Igen, tényleg érdekes volt a kicsit ragacsos golyócskák miatt, de nekem bejött.
by Ágianyu március 3, 2010 at 11 : 14Ági,
by Felhőlány március 3, 2010 at 07 : 31én biztosan kipróbálom még a következő piacoláskor, ha arrafelé járok….:)