Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné Gustav Klimt A csók című képét, minden idők egyik legnagyobb festőjének ikonikus alkotását, mely forradalmasította a festészetet és megváltoztatta a világot. Ez a festménye 1907-ben készült, mely időszakban egyesek szerint fénykorát, mások szerint éppen a kreatív pánik fázisát élte meg. Klimt általában nőket festett, legfőbb múzsája szerelme, élettársa, Emilie Louise Flöge, német divattervező volt, aki a képein látható igen bohém ruhakölteményeit is tervezte. Kivételes alkotás A csók című képe, melyen egy férfialakot is ábrázol, ami kifejezetten szokatlan tőle. A festmény megosztó, sokak szerint istenkáromló, hiszen a sok arany szín, melyet képéhez használt, erősen vallásos színezetű, így nem fér össze egy szerelmes pár ábrázolásával. Hogy ki is a női alak a képen? Művészettörténészek egy része szerint szerelme Emilie Louise Flöge, mások szerint visszatérő múzsája, Adele Bloch-Bauer, de ezt a titkot Klimt magával vitte. A művész nagy nőcsábász volt, és bár élete végéig jó viszonyt ápolt Emilie-vel, különböző kapcsolataiból legalább 14 gyermeke született, de csak hármat ismert el sajátjaként. Még el sem készült teljesen ezzel az alkotásával, amikor a bécsi Belvedere múzeum olyan magas árat fizetett érte (mai áron 60 millió forint), hogy azóta sem hajlandóak eladni, pedig rekordot dönthetnének vele, hiszen néhány éve Klimt egy másik alkotását 135 millió dollárért (!) vette meg a Neue Galerie New York. A kép hatalmas, közel 2×2 méteres, Bécsben a Belvedere múzeumban (egy csodás barokk kastély) tekinthető meg ami önmagában is megér egy kirándulást, bár én kifejezetten A csók c. kép miatt zarándokoltam oda. Lélegzetelállító látvány a hatalmas kép, csodás megvilágítással, számomra sokkal nagyobb élmény volt, mint pl. a Mona Lisa a Louvre múzeumban Párizsban. A gyűjteményben egyébként 24 Klimt alkotás tekinthető meg. A Felső-Belvedere-ben a második emeleten keressük, majd a parkot is sétáljuk körbe, hiszen a barokk tájépítészet mesterművének számít.
A Vakok és Gyengénlátók Egyesületének honlapján így írják le a képet azok számára, akik a „képzeletükkel látják” a festményt: „A kép címe csalóka, mondhatni költői, legalábbis modern szemmel. A partnerek ugyanis nem csókot váltanak, csak a férfi illeti gyengéden szerelmese rózsás arcát, aki eközben szemét lehunyva adja át magát a pillanatnak. Karját a férfi nyaka köré fonja, így vonva magához.” A hölgy metszett, porcelánbabáéra emlékeztető vonásait és a hajába tűzdelt virágokat látva mégsem lepődünk meg a címen, a szecessziós környezetben a csók többletjelentéssel színesedik, akár a festmény maga. Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, minta puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek a pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár. Az egész jelenet nagyon álomszerű.
Forrás: Wikipedia
0 Hozzászólás