Szenvedélyesen imádom a könyveket és mióta tudok, szeretek olvasni. Harmadikos koromban, mikor eltörtem a jobb könyökömet uszodába menet rohanva (azért az edzésre még elmentem, de már úszni nem tudtam), másnap a gipszelés után kaptam egy fájdalomcsillapító könyvet. Mert hogy csak azzal lehetett rám és a fájdalmamra hatni. Ez aztán az évek folyamán egyfajta szokás vagy módszer lett, hogyha valami bánatom volt, vagy valami fájt, én többnyire nem a gyógyszertárban vettem magamnak fájdalomcsillapítót, hanem a könyvesboltban. Kölcsön is kaptam, kölcsön is adtam, volt amit vissza is kaptam, volt amit nem. Ezt ritkán vettem zokon, inkább azzal magyaráztam, hogy olyan hatással volt az olvasójára, hogy neki nagyobb szüksége volt rá, mint nekem. 😉 Vándoroltak a könyvek, jöttek is, mentek is. Fontos könyvek engem is mindig megtaláltak, térdműtét utáni lábadozásra kölcsönkapott könyvből ma már saját lett (visszaadtam és vásároltam magamnak egy példányt), sőt az írónő teljes magyarul megjelent sorozata figyel a polcon és ebből a könyvből kiindulva szerettem bele Olaszországba, Toszkánába, melyet azóta már sikeresen és többszörösen be is jártam. Imádtam, mert miután a könyveit egymás után többször is kiolvastam, mindig találtam benne olyan részt, ami első/második olvasásra elkerülte a figyelmemet. Az pedig egyenesen lenyűgözött, hogy miután a könyvéből tökéletesen megismertem a várost, az a valóságban is megállta a helyét. Minden pontosan ott volt, ahogy azt a könyvében leírta.
A könyvek iránti szenvedélyem nem hogy csitult volna, egyre inkább erősödik és nem tudok elmenni tétlenül olyan helyzetek mellett, mikor könyveket látok kidobásra ítélve. Szerencsére nem csak én találom meg ezeket a könyveket, hanem ezek a könyvek is megtalálnak engem. Nem az első eset, hogy könyveket fogadok örökbe. Hagyatékból. Porosan. Kopottan. Személyre szóló töltőtollal írt bejegyzésekkel. Dátumokkal. Amennyire követni tudom a gyűjteményemet, a legrégebbiek az 1900-as évek elejéről származnak. Imádom őket egytől egyig. Az sem érdekel, hogy lassan azon kell gondolkozzak, hogy még egy-két ilyen akció és nagyobb lakásra lesz szükségünk. 🙂
0 Hozzászólás